Vannak olyan döntések, amelyek miatt a gyermek felnőtt vagy több gyermek kíséretében nő fel. Az egyetlen gyerek, különösen, ha ők az első unokák és unokaöccseik, akik évek óta megjelennek a családban, általában később mennek az óvodába, és hosszabb ideig maradnak a nagyszülőknél vagy nagybátyákon. Bár ez nem negatív, véleményem szerint jobb, ha megkönnyítjük az egyéb kapcsolatokat, ennélfogva a kérdés "Miért jó, ha a gyerekek más gyermekekkel vannak?".
Három éves koráig mindig az exkluzív anyai vagy apai nevelés szószólója voltam. Vagyis gazdaságilag szervezzük meg a családot úgy, hogy az egyik szülő teljes szabadságot vehessen igénybe, és kerülje el az óvodák és a nagyszülők folyamatos használatát.
A három év nem véletlenszerű dátum, de feltételezik az érzelmi nevelés korosztályát. Ebben az időszakban a gyermek önbizalmát, önértékelését és önképét modellezik. Nem akarom mondani, hogy később nem tudják módosítani ezeket a képességeket, de ez egy rendkívül érzékeny időszak.
Most, két gyermek után, és mivel hajlamosak a perspektívabb és kevésbé szélsőségesek dolgok látni, észreveszem a gyermek egyéni nevelésének hiányát.
- A tanulási lehetőségek nem olyan spontának egy felnőttnél, mint koruk többi gyermekénél, akikkel folyamatosan felmerülnek a fizikai, szellemi és érzelmi síkon érett kezdeményezések.
- Felnőtteknek hajlamosak vagyunk "kihasználni" a gyermekeket, és olyan szeretetre törekszünk bennük, amely szeretettel érzi magunkat. A probléma az, hogy arra kényszerítjük a gyermeket, hogy érzelmileg kielégítsen minket olyan kérésekkel, mint "csókolj nekem", "csináld ezt olyan viccesen ...", "azt mondtam neked, hogy a gyerek már tudja ...", amelyet arra ösztönözünk színészi szerep a felnőttkori cselekvés központjában, amely nem segíti őt megtanulni társaihoz való viszonyulását.
- A gyermekek körében a felmerülő szerepek folyamatosan változnak, gazdagítva tapasztalataikat. Fiatalabb gyermekekkel együtt a szervezők és a játékvezetők szerepét vállalják. Idősebb gyermekekkel együtt elhagyják őket (néha) és gondoznak.
Összefoglalva: bár elég szerencsések vagyunk, hogy gyermekeinket korai gyermekkorban tudjuk felajánlani egy referenciaszemély és olyan környezetben, amelyben saját identitásuk van (hogy minden 15 gyermeknél nincs felnőtt), nem szabad elhanyagolni a gyermekek életkorával kapcsolatos tapasztalatait parkokban, rekreációs központokban vagy más lehetőségekben (például a strandon vagy a kertben).
