A különféle leírásakor hallásproblémák típusai létező, sok szempontból osztályozhatjuk őket több szempont alapján, például hallásvesztés mértéke, a lézió helye, a hallásprobléma kezdete vagy a betegség típusa szerint.
A halláskárosodás különféle típusainak megkülönböztetése elengedhetetlen, mivel oktatási és beavatkozási lehetőségeikben nagyon fontos különbségek vannak.
A halláskárosodást többé-kevésbé súlyos problémákkal megkülönböztető szempont az, hogy ez megengedi-e a szóbeli nyelv normális fejlődését; hallásproblémákkal találkozhatunk, amelyek alig befolyásolják a szóbeli előadást és a megértést, míg mások ezeket nagyon megnehezítik.
A megkülönböztetés képessége nagyon fontos szempont, ha szeretnénk tudni, hogy milyen előrejelzése lehet gyermekének. Nézzük meg azokat a különféle kritériumokat, amelyek segítenek a halláskárosodás különféle típusainak megkülönböztetésében.
A hallásvesztés mértéke
A hallásélesség olyan képesség, amely többé-kevésbé megsérült, kezdve beszélni a halláskárosodásról, amikor a veszteség miatt a hallás egyre kevésbé funkcionális. A halláskárosodás mértékének meghatározásakor figyelembe veszik intenzitás és gyakoriság. Minél nagyobb a hallásvesztés, annál nagyobb következményekkel jár a nyelv és a kognitív folyamatok fejlődése. Megkülönböztethetjük a következőket:
- Enyhe vagy enyhe veszteség: a hallásvesztés között van 20–40 decibel. Az ilyen veszteséggel küzdő gyermekek elfogják a beszédet és megtanulják spontán módon helyesen beszélni. Ez a veszteség általában észrevétlenül marad, így ha nem kezelik megfelelően, akkor tanulási nehézségeket, figyelmetlenséget, sőt a beszéd és a nyelv kissé késleltetését okozhatja. Előnyösek a hallókészülék használata.
- Átlagos veszteség: a hallásvesztés között van 40 és 70 decibel. A beszédet észlelik és a nyelv spontán fejlődik, bár bizonyos problémákkal. A korai kezelés elmulasztása a nyelv és a beszéd késését, tanulási problémákat és figyelmetlenséget okozhat. Általában előnyös a hallókészülék és a logopédiai támogatás használata.
- Súlyos veszteség: a hallásvesztés között van 70 és 90 decibel. A nyelv nem fejlődik spontán módon. A beszédhallás nem lehetséges, és ugyanazok a problémák jelentkeznek, mint a középső halláscsökkenés esetén, de súlyosabb. Alapvető fontosságú a hallókészülék és a logopédiai támogatás használata.
- Mély veszteség: halláskárosodás 90 decibelnél nagyobb. Az ilyen típusú halláskárosodás esetén a nyelvet nem lehet érzékelni hallókészülék segítségével, ezért más típusú erősítőket kell használni (például a cochleáris implantátumot). Az ilyen típusú halláskárosodás következményei nagyon fontosak lehetnek, ha nem kezelik őket gyorsan.
- Kopózis vagy teljes hallásvesztés: adva 120 decibel és ritkán fordul elő
A sérülés helye
Ez az osztályozási kritérium az orvosi szempontból a leggyakrabban alkalmazott, mivel halláskárosodásról beszélhetünk:
- Vezető vagy sebességváltó: a halláskárosodást a külső fül vagy középfül. Ezek a fül, a külső hallócsatorna, a dobhártya vagy az oszszik lánc rendellenességeiből és sérüléseiből származnak. Ezek általában átmeneti nehézségek, mivel beszéd, orvosi vagy műtéti módszerekkel gyógyíthatók.
- Idegrendszeri vagy érzékelés: a hallásproblémák befolyásolják a belső fül és hallóideg, gátolja a jel transzformációját és vezetését az agyba. Nagyon speciális kezelést, valamint nagyon speciális eszközöket, például kochleáris implantátumokat igényelnek.
- vegyes: amikor vezetőképes és neuroszenzoros problémák vannak.
A hallásprobléma kezdete
A halláskárosodás talán a legfontosabb változó az, amikor a halláskárosodás bekövetkezik. E kritérium szerint a következőkről beszélhetünk:
- Előzetes vagy előzetes nyelv: a halláskárosodás a nyelv megkezdése előtt alakul ki, azaz három év előtt régi. Ezen a típuson belül kétféle típus is megtalálható: veleszületett (ha születéstől számítva jelen van) vagy szerzett (a nyelv elsajátítása előtt jelenik meg)
- Utólagos vagy postlinguális: a halláskárosodás akkor jelentkezik, amikor a gyermek már elkezdett megtanulni a szóbeli nyelvet, vagyis három évtől régi.
A betegség típusa
E kritérium alapján különféle típusú halláskárosodásokat találhatunk:
- öröklődő
- születés előtti: bizonyos toxinokból, fertőzésekből (főleg rubeola) és anyagcsere- vagy egyéb rendellenességekből származnak, amelyek terhesség alatt fellépnek, és az embrió vagy magzat hallórendszerében sérüléseket okoznak.
- Perinatales: a leggyakoribb okok az anoxia (az oxigén szinte teljes hiánya a méhszövetben), hiperbilirubinémia (általában az Rh faktor összeegyeztethetetlensége okozza) és a szülészeti trauma.
- születés utáni: az okokat okozó tényezők a fertőzések (például agyhártyagyulladás, mumpsz vagy kanyaró), ototoxikus mérgezés (többek között antibiotikumok, szalicilátok vagy daganatellenes szerek), fejsérülések, krónikus középfülgyulladás és a belső fül betegségei.
Mint láthatja, sok és nagyon sokféle van hallásproblémák típusaiEzért annak érdekében, hogy jobban megértsük a halláskárosodás eredetét, nagyon fontos, hogy bármilyen beavatkozás előtt alapos értékelést végezzünk annak érdekében, hogy ez a lehető legkedvezőbb legyen a gyermek számára.
Fotók | LisaW123 és willia4 a Flickr-en csecsemőknél és így tovább Terhes vagyok: Mi károsíthatja a babámat ?, Hallásvizsgálat ajánlása minden újszülöttnek, Dohányzás által okozott kognitív halláskárosodás csecsemőknél
