A gyermekkori diszfonia megelőzése

A gyermekkori diszfónia megelőzhető rendellenesség. Mind a korai észlelés, mind az egészséges szokások és viselkedés előmozdítása csökkentheti a vokális fogyatékosság mértékét.

A család és az oktatók (általában a zeneszakértő tanár) azok, akik észlelik a gyermek hangproblémáit. De nem minden tanár veszi figyelembe a tanulók hangjának szisztematikus megfigyelését, és sok szülő alkalmazkodik gyermeke hangjához, és nem látja azt megváltoztatva.

Ezért korai felismerésre van szükség a gyermekek dysphonia eseteinek azonosításához.

A gyermekgyógyászok megelőző szerepet játszhatnak még abban az esetben is, ha a gyermek időszakos egészségügyi ellenőrzése során az aktív gyermekek hangját felkutatják, és riasztás esetén az otolaringológushoz vagy fonológushoz fordulnak és diagnosztizálják a folyamatot.

Az élet első éveiben a gyermekorvosnak figyelmeztető jelekként figyelembe kell vennie a sírás típusát és a hang tulajdonságait:

  • 12 hónap: Sírom törve
  • 24 hónap: sírva törött és karcos hang
  • 36 hónap: rekedt, komoly, durva hang
  • 48 hónap: rekedt hang, komoly, durva. Visszatér a kirándulásokhoz, és több napot vesz igénybe a hang helyreállítása
  • 5 éves kortól: rekedt hang, komoly, durva. Visszaadja a kirándulások utómunkáját, és több napot igénybe vesz a hang helyreállítása. A zeneszakértő tanár jelentése szerint nem éri el a magas hangjegyeket. Extralaringeális feszültség figyelhető meg. (Ebben az esetben a követendő eljárás az orvosokhoz vagy az otolaringológushoz történő áttétel lenne)

Ha öt vagy hat éves korban az ajtócsengő hangjellemzői nem normálisak, vagy a család bármilyen szövődményt észlel, kérjen konzultációt az orvossal.

Az egészséges szokások kialakításának mind a családnak, mind az iskolának kell lennie. A családi élet mindennapi életében és az iskolai programok jelentősebb megváltoztatása nélkül lehetőség van a gyermekek egészséges hangkultúrájának oktatására.