Kétségtelen, hogy a méhben lévő magzat több ingert kap, különösen a terhesség utolsó szakaszában. És bár egyszer szül, amikor teljes mértékben kifejleszti érzékeit és értelmét, már a méhében a csecsemő sajátos irodalmi ízlése lehet.
Ezt elmagyarázjuk, amelynek semmi köze sincs a tehetséges csecsemőkhöz, de azzal, amit csecsemőinknek a méhből hallani, születés előtt, még egy módja annak, hogy a terhesség alatt kommunikáljon a csecsemővel. Függetlenül attól, hogy irodalmat vagy zenét hallnak, amikor még nem születnek, ezek a hangok nem befolyásolják lényegesen a kicsik intelligenciáját, mindazonáltal meghatározzák preferenciájukat.
Vagyis fiaink jövőbeli esztétikai ízléseit megjelölhetjük, legalábbis korán (valószínűleg serdülőkorban, az emberek fejlődésének forradalmi szakaszában, ezeknek az első ízeknek kevés van hátra).
Anthony DeCasper és Melanie Spence pszichológusok megkérdezték a terhes nőket, hogy a terhesség utolsó trimeszterében napi három percig hangosan olvassa el a különféle irodalmi műveket.
A kérdéses művek: Dr. Theodor Seuss Geisel "A macska a kalapban", vagy Nancy és Eric Gurney "A király, az egerek és a sajt".
Csak egy-két nappal a születés után vizsgálták azokat a csecsemőket, akik Seuss-t halltak méhében, inkább a Seuss-t részesítették előnyben, és azok, akik hallották a "The King" -et, inkább ezt a műt részesítették előnyben, még akkor is, ha valaki más volt, mint az anya, aki olvasta az történeteket.
Ez azt mutatja a csecsemők már előre ismerték a két mű jellegzetes ritmusát (például rímel Seussé) és szeretik őket felismerni, mint aki ismeretlen arcot néz és vigasztalja magát, nem pedig egy idegen arcát.
Ez kétségkívül összefüggésben áll egy olyan régen említett tanulmánnyal, amely rámutatott arra, hogy a csecsemők mikor kétnyelvűek már az anyaméhből, mert felismerik két különböző nyelvet, amelyeknek ki vannak téve.
Ezért jövőbeli gyermekeink nem lesznek okosabbak, ha történeteket olvasunk, de igen már az anyaméhből befolyásolhatjuk irodalmi ízlésedet, legalább életének első szakaszában. Nem annyira, hogy túl fontos, mert később lesz ideje elolvasni, amit szeretsz, és igazán számít, hogy ismerje meg az ismerős hangokat (nem csak irodalmi stílusokat vagy ritmusokat), és kommunikáljunk vele.
