A művészi kifejezés fontossága

A művészi kifejezés az ötletek és szenzációk csatornázása az értelmiségiek kívülről és mások felé egy művészi fegyelem révén.

Fejlődéseik során a gyermekek a körülöttük lévő világ szellemi ábrázolásává válnak, vagy szimbolikusan idealizálják azt, létrehozva egy intellektuális struktúrát, amely később segíteni fogja őket "társadalmi magatartásukban" és a környezetben.

De ez a folyamat elveszíti hatékonyságát és stabilitását, ha nem fejezhető ki. A kifejezés metaforikusan az olyan lakk, amely magában foglalja és védi az emlékeket és a szimbolikus struktúrákat. Ez bebizonyosodott a tanulmány módszertanában: amikor két kolléga találkozik egy tárgy tanulmányozására, az az, aki megkönnyíti és pontosan megtartja azt, az próbálja megmagyarázni a másiknak.

Kettő és öt év között a gyermekek már elkezdenek fejleszteni komplex ötleteiket, ám még mindig nem tudják a nyelvet, hogy folyékonyan és természetesen továbbítsák őket. Ebben a korcsoportban a művészi kifejezés segít ezeknek az ötleteknek a tükrözésében különféle anyagokban: firkák, rajzok, konstrukciók fából vagy játékdarabokból, tárgyak elhelyezése, kidolgozás homokkal vagy földdel ...

Nem csak ötleteket értek, hanem érzelmeket is. Általános, hogy ha az emberek nyugtalanok, arra törekednek, hogy valamit elhelyezzenek: papírokat, szerszámaikat, ruhásszekrények ruháit ... Megértem, hogy ez is egy kifejezési forma, mivel egy elem sorozatát mintával és egy szándékát. A végeredmény az, hogy ezen tárgyak rendezett elhelyezése segít megnyugodni.

Gyerekekben a különféle elemekkel, például festékekkel, fa tiplikkal, szövetekkel, jelölőkkel való kísérletezés és kifejezés lehetősége lehetőséget ad olyan projektek építésére, mint például karton házak, garázsok a földbe ásott autók számára, a homokkal épített kastélyok ... Mindez nem lesz az az érték, amelyet gyakran adnak: "ezt a lapot a rajz széleinek meghagyása nélkül színezni" vagy "a szerkezetet ezekkel a darabokkal másolni", hanem egy szellemi projekt fordítását anyagi cselekedetben. Indokolt azt gondolni, hogy a gyermekkori tapasztalatok megszerzésének lehetősége megkönnyíti a létfontosságú projektek kidolgozását (munka, képzés vagy család) az érettségnél.