A hazánkban a tavalyi terhességmegszakításokkal kapcsolatos adatokat még nem tették nyilvánosságra, de néhány autonóm közösség adatait közzétették, mint például a valenciai közösség esetében, amely tájékoztathatna minket az egész ország helyzetéről .
Az Egészségügyi Minisztérium nemrégiben tette közzé a jelentést A terhesség önkéntes megszakítása a valenciai közösségben 2010 amely olyan adatokat mutat, amelyekre nem számítottak, különös tekintettel a tavaly júliusban hatályba lépett új abortusz törvényre.
Azt mondom, hogy nem várták a kapott adatokat, mivel 2010-ben 10 626 terhesség-megszakítást hajtottak végre Valenciában, szemben az előző évi 10 916-val. Igaz, hogy a különbség nagyon kicsi, de várt volt a terhesség-megszakítások számának jelentős növekedése és amint látjuk, ez nem történt meg.
Talán nagyon merész azt mondani, hogy mivel a valenciai közösségben az abortuszok száma az ország többi részén csökkent, ugyanez történhetett volna, ezért meggyőzőbb adatok hiányában a híreket az általunk kínált címben kellene hagyni: csökkent az abortuszok száma Spanyolországban (ha ugyanez történt Spanyolországban, mint a valenciai közösségben).
Jó hír?
Ha ez igaz, akkor jó vagy rossz hírnek kell-e tekinteni?
Mindenki, aki bírál, de számomra jó hír. A korábbi években a tendencia felfelé fordult: minden évben több volt, mint az előző. Ebben az évben azonban nem csak nem volt több, hanem a számadatok is kissé csökkentek (még mindig a valenciai közösségről beszélek).
Ez a csökkenés azt jelentheti, hogy a nők (és a férfiak) jobban tájékozottak, jobban tisztában vannak a terhesség kockázatával, miközben fenntartják a kapcsolatokat, jobban és jobban alkalmazzák a fogamzásgátló módszereket, és eldönthetik, mikor kell gyermeket szülni és mikor nem. Mindez, ha igaz, társadalmi előrelépés.
Nem az, hogy ellentétes az abortussal, amiben én nem vagyok (bár nem tenném ezt), de a terhesség megszüntetése nehéz döntés, amelyet több alkalommal hozni kell, és ennek végrehajtása rövid és hosszú távon pszichológiai következményekkel járhat. Ezért az ideális az, ha nem kell szembesülnünk ezzel a dilemmával, amelyben igen vagy igen döntést kell hozni.
